Egy friss kutatás szerint a hosszabb időn át tartó szoptatás az emberi érzelmek iránt érzékenyebbé, a társas kapcsolatok iránt nyitottabbá teheti az autizmusra hajlamosító génállománnyal rendelkező csecsemőket.

forrás: livescience.com

 

A kutatást vezető Tobias Grossmann, a charlottesville-i Virginia Egyetem szakembere megjegyezte, hogy a vizsgálat fő célja annak felderítése volt, milyen biológiai mechanizmusok kapcsolódnak a szoptatáshoz és a kicsik társas kötődéséhez. Az eredmények alapján az derült ki, hogy a két dolog közötti kapcsolat titka az oxitocin nevű hormon lehet, aminek a kötődés kialakulásában igen fontos szerepe van.

Azt ugyanis már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy a CD38-as génben bekövetkező változások hatására az agyban alacsonyabb lesz az oxitocinszint, aminek következtében bizonyos társas készségek is sérülhetnek. A mostani kutatás mindezt azzal a felfedezéssel egészítette ki, hogy a szoptatás – mely lényegében külső oxitocinforrásként funkcionál – segíthet abban, hogy a fenti genotípussal rendelkező csecsemők agyában megnövelje az oxitocinszintet, ezáltal a társas készségeiket is javítsa.

A kutatók 49 lány- és 49 fiúgyermeket kísértek figyelemmel héthónapos korukban, akiknek különféle érzelmeket megjelenítő arcokról mutattak képeket, majd azt figyelték, melyikre miként reagálnak. Az eredmények azt mutatták, hogy a közül a 44 gyerek közül, akikben megtalálható volt egy bizonyos genotípus – az úgynevezett CC genotípus -, azok, akiket sokáig kizárólag anyatejjel tápláltak, hosszabb ideig nézték a boldog arcokat és rövidebb ideig a mérgeseket, mint azok, akiket csak rövidebb ideig szoptattak.

A vizsgálat egyik fontos kulturális aspektusa volt, hogy azt az Egyesült Államok helyett Németországban végezték, ahol az anyák többsége egyéves szülési szabadságra mehet és így hosszabb ideig szoptathatja gyermekét. A kutatásban résztvevők nők így szinte mindannyian szülési szabadságon voltak még a vizsgálat idején. A kutatók hangsúlyozták, nem az a céljuk, hogy nyomást gyakoroljanak az anyákra a szoptatás érdekében, hanem csupán az, hogy tanulmányozzák a szoptatáshoz kapcsolódó biológiai mechanizmusok és a csecsemők társas viselkedése közötti összefüggéseket.  

A Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban közzétett kutatás arra már nem tér ki, hogy vajon a szoptatásnak ez a pozitív hozadéka az elválasztás után elmúlik-e, vagy tartós változást idéz elő a gyerek későbbi viselkedésében, ezért a jövőben még további kutatásokra készülnek a szakemberek, melyek talán erre a kérdésre is választ fognak adni.