Eszedbe se jusson zavarni, rendkívül elfoglalt! Számára a nap minden perce versenyfutás az idővel. Este nyolc előtt program? Ugyan már! Hétvégén ki sem dugja az orrát a szabad ég alá - maximum laptopja kíséretében. Nyaralás közben sem tud kikapcsolni. A barátai már nem is igazán keresik, hiszen úgysem ér rá sosem, vagy hozzánőtt a füléhez a telefon. Mindig csak egyetlen dolog jár a fejében: a munka.
Epidemiológiai vizsgálatok is jelzik, hogy a testi panaszok nem ritkák - a felnőttek egyharmada az előző hétre vonatkozóan nagy valószínűséggel beszámol fejfájásról, hátfájásról. Egy bizonyos időszakra vetítve a nők több testi panasz előfordulását jelzik - például nagyjából kétszer annyi nő számol be egy hétre visszamenőleg fejfájásról, mint férfi. Ezen túl az adatok azt is mutatják, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi, s a nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik tüneteiket. Ez a különbség már gyermekkorban is tetten érhető.
Úgy érzem, repülnek a napok, a hetek, a hónapok. Szeretnék lelassítani és megállni egy percre, élvezni a pillanatot, vagy csak valamennyire hozzászokni az adott helyzethez. Szeretnék megérkezni, hogy ott legyek ahol vagyok, nem csak fizikálisan, de lélekben is. Hogyan lehetne csak egy pillanatra megállítani az idő kerekét? Vagy legalább egy kicsit lelassítani. Nem várhatna addig, amíg én is megérkezem? NEM. Itt nincs helye az alkudozásnak, hiszen az idő könyörtelenül, egyenletesen halad tovább. De akkor miért érzem úgy, hogy évről évre gyorsabban robog? Vajon az én érzékelőm romlott el? Ha tudja, hogy miről beszélek, akkor tartson velem, mert meggyőződésem, hogy a szuper ránctalanító krémek mellett kell lennie valamilyen pszichológiai módszernek is, amivel lassítható az idő folyása.
Ha valamit nagyon-nagyon tudunk várni, az a nyári szabadság. A felfokozott várakozáshoz gyakran túlzott elvárások is párosulnak - például hogy az a hét, tíz vagy tizennégy nap töltsön fel annyi energiával, amennyivel "kihúzzuk" a következő hosszabb szabadságunkig. Ezzel szemben ma már kutatási eredmények igazolják, hogy a lakóhelyünktől távol eltöltött hosszú vakáció önmagában csak rövid ideig nyújt gyógyírt a mindennapok sokhónapnyi nyűge ellen. Az, hogy tartósan jól érezzük magunkat a bőrünkben, sokkal inkább a hétköznapok stresszkezelésén és a munkához való viszonyunkon múlik. De vajon mégis mi a pihentetőbb: egyben két hét vízpart és napfény vagy többször rövidebb ideig tartó kikapcsolódás? Meddig tarthat ki a feltöltődés és mitől száll el olyan gyorsan a jótékony hatása? Hogyan nyaraljunk hatékonyan?
Az okostelefonok és a közösségi oldalak világában állandó ingerek érnek bennünket, folyamatosan "kapcsolatban" vagyunk másokkal és kerüljük a csendet. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. Az egyedüllét az egészségmegőrzés, a betegségből való gyógyulás egyik fontos tényezője.
"Amint a családom megtudta, hogy súlyos beteg vagyok, folyton a kedvemben akarnak járni, programokat csinálnak nekem, állandóan megyünk valahova. Én mosolygós arccal közreműködök, mert nem akarom őket megbántani. Nem tudom, hogy mondjam el nekik anélkül, hogy megbántanám őket, de én csak egy kis egyedüllétre vágyom, amikor magammal lehetek."
Ehhez hasonló kijelentéseket sok pácienstől hallottunk már. Vajon miért válik ilyen fontossá "Damoklész kardja alatt" a saját magunkkal töltött idő? Milyen lehetőséget rejt az egyedüllét, mely akár egy komoly betegségből való gyógyulásunkat is előrelendítheti? Bár a magány az üresség érzésével jár együtt, a fent említett "elvonulás" során nem vagyok magányos, hiszen magammal vagyok, amikor a külső zajok elhalkulásával belső mivoltom szólhat hozzám. A mai világban folyton azt halljuk, hogy mi, emberek társas lények vagyunk, a modern technológiai vívmányok segítségével pedig egy másodperc alatt kapcsolatba léphetünk valakivel. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. A csend elfogadása pedig az önismeret, a bizonytalanságtűrés és az egyéniség integritásának mércéje is. Lelkünk sokszor figyelmeztet bennünket, hogy lassítsunk és próbáljunk befelé figyelni. Sajnálatos módon ez a "luxus" sok esetben nem fér bele a napi rutinba. A folyamatos feszített tempó azonban visszaüthet - akár valamilyen betegség formájában is.
Hogyan találjuk meg a nyugalmunkat e rohanó világban, ahol egybemosódik a jel és a zaj?
Mindennapi jelenségek, viselkedésformák, emberi kapcsolatok lelki háttere, pszichológusok tudományos igényű, közérthető magyarázatával.
