Mindenekelőtt szögezzük le, hogy gyakori jelenségről van szó. A nők több mint felénél fellép a szülés utáni lehangolt állapot, amit Baby-bluesnak neveznek. Nehezen érthető ez annak, aki ezzel nincs tisztában, hiszen azt gondolhatja, hogy a gyermek születése egy anya életének legboldogabb szakasza, ezért ebbe „nem fér bele” sem sírás, rosszkedv, lehangoltság, sem negatív érzések és gondolatok.
Ezt az érzést az anyák részéről sokszor bűntudat és önmarcangoló érzések kísérik. Ők sem értik, miért van rossz hangulatuk, holott természetes reakció, hogy egy ilyen gyors és intenzív fizikai változásra, ami a szülés előtt, alatt és után éri az anyát, erőteljesen reagál az emberi szervezet és a lélek. A szülés utáni hangulatváltozások és szorongás tehát tulajdonképpen természetesnek tekinthető – de van, aki könnyebben alkalmazkodik ehhez az új helyzethez, van, aki nehezebben. A Baby-blues tünetei, vagyis a frusztráció, ingerlékenység, gyakori sírás, koncentrációs problémák, az alvás zavarai általában hetek alatt elmúlnak, nem szükséges orvoshoz vagy pszichológushoz fordulni miattuk, és megnyugtató az is, hogy a babára nincs káros hatása.
Bár az okok között hormonális hatások is szerepelnek, a jelenség sokkal komplexebb. Egyes kutatók szerint a Baby-blues kialakulásában a társadalmi elvárások szinte minden esetben meghatározó szerepet töltenek be. Tökéletes anyák akarunk lenni, akik mindenhol helytállnak, akik szülés után gyorsan visszanyerik ideális alakjukat, akik nem fáradnak el, tiszta a lakásuk, és persze a gyermekük is mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Mivel ez szinte lehetetlen, a magas elvárások miatt elkerülhetetlenné válik a kudarcélmény – a kérdés „csupán” az, hogy ki hogyan küzd meg ezzel a kudarccal.
Aki csak erre képes koncentrálni, az nehezen talál örömet más tevékenységekben. Ha el tudjuk fogadni azt, hogy nem kell tökéletesen teljesítenünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak lehessünk, már rengeteget tettünk a szülés utáni lehangoltság és rosszkedv csökkentéséért. Ehhez persze hozzátartozik a külső segítség elfogadása és a család támogatása, megértése is. A kutatók szerint nagyon fontos a szülés elött tájékoztatni a leendő édesanyákat erről az állapotról, hogy a fellépő hangulatváltozást ne saját anyaságuk kudarcaként éljék meg.
Ám ha pár héten belül ez az állapot nem rendeződik, sőt súlyosbodik, akkor mindenképpen segítséget kell kérni – ez már komolyabb helyzet, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ekkor ugyanis már szülés utáni (post partum) depresszióról beszélhetünk, amely tüneteit tekintve nagyon hasonló a Baby-blueshoz. További jele lehet az örömérzés képtelensége, az érdektelenség, a motiválatlanság, negatív érzések a gyermekkel kapcsolatban és az ehhez kapcsolódó bűntudat vagy rossz gondolatok. A post partum depresszió többnyire hosszabb idő alatt alakul ki, de akár hónapokkal a szülés után is megjelenhet.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy valaki alkalmatlan anya lenne, de ha ez az állapot nem oldódik meg, hosszú távon károsíthatja az anya-gyerek kapcsolatot, s a gyermek fizikai és pszichés fejlődésére is hatással lehet. A legtöbb, amit ilyenkor egy anya tehet, hogy először magáról gondoskodik: azon túl, hogy az erre specializálódott ambulanciákon pszichoterápiás segítséget kér, megpróbál minőségi időt szánni magára, és pihen, amikor csak tud. Fontos az is, hogy megtanulja megosztani a félelmeit, a szorongását – vagyis szembe kell néznie a problémákkal, és el kell kezdenie beszélni róluk. Ebben talán a legnehezebb az elvárásoknak való megfelelés elengedése: elfogadni azt, hogy nem sikerülhet mindig minden.
Kapcsolódó:
Szülőnek lenni jó!
Pszichológus a családban – Mipszi-könyvek
Dr. Tárnok Zsanett a Pozsonyi Pikniken
Emőke, engem is megmasszíroz?
Az apaság születése
Az Y generációs szülők
Kötődés
A család szerepe mindennapjainkban
Anya és/vagy pszichológus
A magzat üzenete – Kommunikáció és kapcsolat
A túlvédett gyerek
Dr. TÁRNOK ZSANETT
klinikai szakpszichológus
