Mindennapi Pszichológia

A kényszeres vásárlás pszichológiája

Manapság mind több szakember tapasztalja, hogy egyes betegeinek vásárlási szokásaira a kontrollvesztés és a következmények belátásának képtelensége jellemző: rendszeresen ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy megvásároljanak valamit, annak ellenére, hogy tudják, nem szabadna ezt megtenniük. Az impulzív vásárlás kétségtelenül nem ritka jelenség: mindannyian átéltük már, hogy a pillanat hevében megveszünk egy izgalmasnak tűnő könyvet, egy szép cipőt, egy divatos fülbevalót.

A "hirtelen felindulásból elkövetett" impulzív vásárlás jóval gyakoribb jelenség, mint a kényszeres vásárlás. Utóbbi sokkal komplexebb és ritkább probléma, amelyben az impulzív vásárlási aktus visszatérő viselkedéssé válik. Míg az impulzív vásárlást alapvetően az óhajtott tárgy megszerzésének célja váltja ki, addig a kényszeres vásárlás hátterében belső tényezők (személyiségjegyek, érzelmi állapotok) húzódnak meg.

Rendszeresen ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy megvásároljanak valamit

"Ma ismét 10,52 km-t futottam és cézár-salátát ebédeltem frissen facsart narancslével, ezzel 948 kalóriát égettem el." "Kedvesem reggeli mosolya, #36 :)". "Az én drágám a kiskutyával kergetőzik a parkban." Vajon melyik Facebook állapotfrissítés számíthat több lájkra? És milyen személyiségek rejtőznek az egyes státusz-posztok mögött? No és milyen típusú mikro-híradással tarolhatnak igazán a lájkvadászok? Ezekre a kérdésekre is van már tudományos válasz.

Az okostelefonok és a közösségi oldalak világában állandó ingerek érnek bennünket, folyamatosan "kapcsolatban" vagyunk másokkal és kerüljük a csendet. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. Az egyedüllét az egészségmegőrzés, a betegségből való gyógyulás egyik fontos tényezője.

"Amint a családom megtudta, hogy súlyos beteg vagyok, folyton a kedvemben akarnak járni, programokat csinálnak nekem, állandóan megyünk valahova. Én mosolygós arccal közreműködök, mert nem akarom őket megbántani. Nem tudom, hogy mondjam el nekik anélkül, hogy megbántanám őket, de én csak egy kis egyedüllétre vágyom, amikor magammal lehetek."

Ehhez hasonló kijelentéseket sok pácienstől hallottunk már. Vajon miért válik ilyen fontossá "Damoklész kardja alatt" a saját magunkkal töltött idő? Milyen lehetőséget rejt az egyedüllét, mely akár egy komoly betegségből való gyógyulásunkat is előrelendítheti? Bár a magány az üresség érzésével jár együtt, a fent említett "elvonulás" során nem vagyok magányos, hiszen magammal vagyok, amikor a külső zajok elhalkulásával belső mivoltom szólhat hozzám. A mai világban folyton azt halljuk, hogy mi, emberek társas lények vagyunk, a modern technológiai vívmányok segítségével pedig egy másodperc alatt kapcsolatba léphetünk valakivel. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. A csend elfogadása pedig az önismeret, a bizonytalanságtűrés és az egyéniség integritásának mércéje is. Lelkünk sokszor figyelmeztet bennünket, hogy lassítsunk és próbáljunk befelé figyelni. Sajnálatos módon ez a "luxus" sok esetben nem fér bele a napi rutinba. A folyamatos feszített tempó azonban visszaüthet - akár valamilyen betegség formájában is.

Hogyan találjuk meg a nyugalmunkat e rohanó világban, ahol egybemosódik a jel és a zaj?

A gyereknevelés egyik nagy dilemmája: mire neveljük gyerekeinket és tanítványainkat? Legyen bátor, önálló és akkor is mondja el a véleményét, ha az a többieknek nem tetszik? Még a szüleinek, a tanárainak vagy idegen felnőtteknek is? Vagy inkább legyen udvarias, szófogadó, jól beilleszkedő gyerek, akivel öröm eldicsekedni mások előtt? Ő az, aki sosem keveredik vitába, ne adj' isten verekedésbe, nem lesz szemtelen és elkerüljük a gyakori látogatásokat az igazgatói irodában…

Rövid távon persze az a kényelmes, ha nincs gond a gyerekkel: megírja a leckét, kiviszi a szemetet és magától megsétáltatja a kutyát. Hosszú távon viszont mégis inkább annak örülnénk, ha nem hagyná magát letorkollni egy munkahelyi vitában és kiállna magáért, amikor romlott párizsit akarnak rásózni a boltban.

Vajon megy-e a kettő együtt? Attól tartok, nem.

Miért szeretnek a gyermekek kuckót építeni maguknak? Hogy elzárkózzanak, külön világot teremtsenek, vagy éppenhogy védelmet keressenek? Mi a kuckózás titka?

Megkérdeztem az unokaöcsémet, hogy miért jó kuckót építeni. Gondolkodott egy darabig, majd rávágta, hogy "mert jó". És innentől fogva nem érdekelte a téma. És meg is értem, hiszen a kuckóról nem beszélni és gondolkodni szoktunk, hanem benne lenni, csinálni, enyhe szorongással próbálgatni a bátorságunkat a sötétségében, már ha sötét. Mert lehet kuckót csinálni a szoba mélyén, az asztal alatt, a szekrény aljában, a szennyestartóban (ezt biztos forrásból tudom), kint a szabadban: a kertben, parkban, erdőben, fa tetején.

A kuckózás a gyermekek számára elemi szükséglet