A stressz első tudományos leírása óta rengeteget tudtunk meg arról, mi okozza, milyen élettani mechanizmusok állnak a hátterében és mennyire káros az egészségünkre. Tudjuk, szervezetünk hogyan reagál az állandó hidegre, a folyamatos fenyegetettségre, munkahelyünk vagy egy szerettünk elvesztésére. De mit tudunk vajon azokról a helyzetekről, amelyek az előbb felsorolt „negatív stresszorokkal” ellentétben pozitív érzelmekkel járnak?
Élettani hatások
Selye János, a magyar származású endokrinológus figyelte meg és írta le először a szervezet stressz-válaszát. Először csak azt vette észre, hogy kísérleti patkányai különféle ártalmas hatásokra ugyanazokat az élettani változásokat produkálták. Hiába voltak ezek az ingerek egymástól nagyon eltérőek, például áramütés, formalininjekció, tartósan alacsony hőmérséklet vagy extrém mennyiségű testmozgás, az állatok szervezetének volt egy általános reakciója, ami egyes szerveik méretét és állapotát is meghatározta. A három legfontosabb testi változás a mellékvese-kéreg megnagyobbodása, a csecsemőmirigy és egyéb nyirokszervek méretének csökkenése, valamint gyomor- és nyombél-fekély kialakulása volt.
Selye első eredményeit 1936-ban a publikálta a már akkor is tekintélyesnek számító Nature magazinban, de a szerkesztők – mivel nem érezték eléggé jelentősnek a felfedezést – kevesebb mint hatszáz szóra korlátozták a cikk terjedelmét, és a „stressz” kifejezés használatát is leszavazták. Ebben a közleményben a tudós bemutatta, hogy a szervezet ellenállása három, időben jól elkülöníthető szakaszban írható le. A káros inger érzékelésekor egyfajta készenléti állapot lép fel, ami – az inger folyamatos fennállása esetén – egy stabilabb ellenállási fázissá alakul, majd a tartalékok felélésével bekövetkezik a kimerülés. A jelenség későbbi vizsgálatai során bebizonyosodott, hogy ezeket a reakciókat az érzelmi fenyegetettség éppúgy kiválthatja, mint a fizikai megterhelés. Selye az általános adaptációs szindróma leírásával hatalmas lökést adott a biológiai kutatásoknak, amiből számos – később a pszichológiával is szorosan összekapcsolódó – tudományterület bontakozott ki.
Van benne rendszer
Selye és mások további kísérleteiből kiderült, hogy a közös tünetegyüttes előidézéséért a „stressz-rendszer” felelős. Ez olyan szervek hormonális összehangolását végzi, ami az agy érzelmekért felelős limbikus területeiről indulva egy többlépcsős folyamatban a mellékvesekéreg működését serkenti. Itt termelődik többek között a kortizol (a „stresszhormon”), ami a test bármelyik sejtjébe képes eljutni, és ott biológiai változásokat előidézni. Elsődleges feladata, hogy a szervezetet alkalmasabbá tegye az ellenállásra, ezért a túléléshez rövid távon szükséges élettani funkciókat serkenti, a csak hosszabb távon hasznosakat viszont akadályozza. Így többek között emeli a vércukorszintet és felgyorsítja az anyagcserét, valamint gátolja az immunrendszer egy részét és a csontnövekedést.
A pozitív stressz nyomában
Selye úgy vélte, hogy az általa leírt rendszer hasonlóan reagál, akár negatív (distressz) akár pozitív stressz (eustressz) éri az embert, habár az utóbbiak vizsgálatával szinte egyáltalán nem próbálkoztak. A stesszkutatás egészen a legutóbbi időkig a Selye által kijelölt úton haladt, ami azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek káros stresszt idéznek elő és megbetegíthetik elszenvedőjüket. Ennek az ún. „patogenikus” vagy betegségfókuszú látásmódnak a Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály nevével fémjelzett pozitív pszichológia üzent hadat. A két neves pszichológus azt szorgalmazta, hogy azokat a tényezőket és helyzeteket is érdemes vizsgálni, amelyek az egészség megőrzésében segítenek (ez a „szalutogenikus”, azaz egészségfókuszú szemlélet). Ám annak ellenére, hogy a pozitív pszichológia már több mint egy évtizede vitorlát bontott, máig csak elszórtan lehet találni olyan kutatásokat, amelyek a kellemes érzelmek mellett megnövekedett izgalommal járó helyzeteket vizsgálják – így például a nevetés, a zenehallgatás vagy a tánc kortizolcsökkentő hatását.
Videojátékkal a stressz ellen?
A pozitív stressz módszeres vizsgálatához mindenekelőtt egy olyan modellhelyzetet kell találni, ami felfokozott izgalommal és pozitív érzelmekkel jár. Saját vizsgálatainkban a videojátékot használtuk modellhelyzetnek, hiszen arra bizonyítottan igazak a fentiek, s felhasználóik nagy része előszeretettel alkalmazza ezt a tevékenységet a napi stressztől való megszabadulás eszközeként. Egyik kutatásunkban a résztvevők egy népszerű játékot játszottak egymás ellen, miközben mértük a szív aktivitását, a helyzet szubjektív kellemességét, és nyálmintát vettünk, amiből többek között a kortizol szintjét állapítottuk meg.
Azt találtuk, hogy a videojáték pozitív stresszt idézett elő, tehát növelte az izgatottságot és pozitív érzelmeket váltott ki – nemcsak a győztesekben, hanem a vesztesekben is. A játékosok a stresszhelyzetekre jellemző felfokozott állapotba kerültek érzelmileg és fizikailag is, aminek logikus következménye lenne - Selye elmélete szerint - a kortizoltermelés. Ezzel szermben a pozitív stressz alatt a kortizol szintje csökkenést mutatott.
A pozitív stressz kortizolcsökkentő hatásának igazolása messzire vezethet. Nemcsak azért, mert ellentmond a Selye által feltételezetteknek, hanem azért is, mert jelentős ok-okozati kapcsot képez a pozitív életesemények, valamint a hosszú és egészséges élet között. Az eredmények nagyban befolyásolhatják a rekreáció-kutatást, amelyben ez idáig nem használtak hormonális méréseket. Ezek használatával a különböző szabadidős tevékenységek hatékonysága objektíven is mérhető lehet. A pozitív stressz kutatása hozzájárulhat a magasabb életminőséghez és a betegségek kialakulásának megelőzéséhez.
Kapcsolódó:
Hírek:
Stresszcsökkentő lovaglás
Az eröltetett edzés is véd a szorongás és a stressz ellen
Okostelefon-alkalmazással csökkenthető a szorongás
Csökkentik a munkahelyi stresszt a kutyák
Pozitív érzésekkel a szívbetegség ellen
Videó:
Dr. Bagdy Emőke az életbátorságról
Cikkajánlók:
Életbátorság
Stresszkezelés
Az oroszlán és a zebra – avagy a társadalmi stressz
Pár-baj
Lexikon:
Stressz
Pszichofiziológiai zavarok
NAGY TAMÁS
doktorandusz
