Mi a közös a gyermektelen és a gyerekkel már rendelkező párokban? Hogy mindketten irigykednek egymásra. A legtöbben semmit nem várnak jobban, mint hogy gyermekük szülessen, aztán mikor megérkezik a hőn áhított baba, akkor egy csapásra boldogtalanabbá válnak, mint valaha. Egy 20 ezer szülő átfogó vizsgálatával készült kutatás szerint a friss apák és anyák kétharmada olyan fokú boldogtalanságot él át az első gyermeke megszületését követően, ami a válás vagy a partner elvesztése miatti szomorúsághoz fogható. Ez az élettel való elégedetlenségük vezet ahhoz, hogy az eredetileg tervezett második gyermeket már nem vállalják. Pedig utána jóval boldogabbak lehetnének.

Forrás: Origo

 

A hosszú reményteli várakozás után egy új élet születése és a családdá válás a közös parányi utód révén a párok nagy többségét nem tölti el felhőtlen boldogsággal. Sőt, az első baba érkezése után a szülők kétharmada olyan mértékű boldogtalanságban szenved, ami csak a munkahely elvesztéskor, a váláskor vagy a partnerük halálakor érzett megpróbáltatáshoz mérhető egy friss felmérés megállapításai szerint.

Mindez magyarázattal szolgálhat arra, hogy miért mutatkozik különbség az eredetileg kívánt és tervezett illetve a végül ténylegesen megszületett gyerekek száma között, azaz, hogy miért marad el sok esetben a második gyerek megszületése.

Boldogságzuhanás

A németországi Max Planck Intézet igazgatója és a London School of Economics professzora által vezetett kutatásban 20 ezer felnőtt boldogságszintjének változásait vizsgálták 1984 és 2010 között, különböző élethelyzetekben. A szülőket arra kérték, hogy egy tízes skálán értékeljék a boldogságukat az első gyerekük születését megelőző két évben és az azt követő esztendőben. Az eredmények szerint a gyermekáldást követő egy esztendőben átlagosan 1,3 ponttal csökkent a "boldogságszint". A házastárs vagy a munkahely elvesztése ugyanakkor 1 ponttal, a válás pedig 0,6 ponttal vetette vissza a boldogságérzetet.

A vizsgálatban résztvevőknek csak az egyharmada nem érzete úgy, hogy boldogtalanabbá, az élettel elégedetlenebbé vált a gyerek megszületése után. Az ő esetükben 14 százalékkal nagyobb valószínűséggel született aztán további gyermek is a családba. A résztvevők másik egyharmada esetében azonban két teljes ponttal zuhant a boldogság szintje a babavárást követően, és a többségük nem is akart már több utód vállalására vállalkozni. 

Jöhet-e a második?

Ez a hatás erőteljesebbnek bizonyult a jól képzett, magasan iskolázott és idősebb szülők körében, viszont egyformán jelentkezett a nőknél és a férfiaknál - a szülők neme nem befolyásolta az eredményeket, mint ahogy a születésük helye, a jövedelmük mértéke vagy a párok családi állapota sem volt meghatározó. A 30 év feletti és tanulmányokkal legalább 12 évet eltöltött apák és anyák elsősorban az alapján döntöttek még egy gyermek vállalásáról, hogy az első megszületése után mennyire voltak elégedettek az életükkel.

A kutatást vezető Mikko Myrskylä ennek kapcsán azt hangsúlyozta: az elsőszülés tapasztalatai alapvetően meghatározzák, mennyire lesz nagy a család a későbbiekben. Az alacsony születésszámok miatt aggódó politikusoknak ezért leginkább az első gyermekükkel szülővé váló felnőttek jólétével, elégedettségével kellene foglalkozniuk.

Van kiút

A szülői boldogtalanság okaira vonatkozóan, más kutatások tapasztalatai alapján Myrskyla kifejtette, hogy a friss szülők általában alváshiányra és a kapcsolatukat érő stresszes megterhelésre panaszkodnak, valamint arra, hogy úgy érzik, elveszítik a szabadságukat és a kontrollt saját életük irányítása felett. A családi élet és a munka összeegyeztethetetlensége ugyancsak szerepet játszik a boldogtalanság kialakulásában.

Reménykeltő ugyanakkor, hogy a babázási boldogtalanságból van kiút: akik az első év megpróbáltatásai ellenére végül úgy döntenek, hogy egy második gyermekkel is gyarapítják a családot, azok - az adatok tanúsága szerint - összességében boldogabbá válnak az életben. Hosszabb távon és több gyerek után tehát ismét növekedhet a boldogságszint - csak ezt az elején sokan még nem tudják.