Csak a pszichiátereket és a kövér embereket kezeli a szóbeszéd olyan mostohán, mint az anyósokat.
Magyarországon valószínűleg alig van olyan ember, aki életében ne hallott volna legalább egy anyósviccet. Sőt nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában hasonló a helyzet. Ha egy könyvtár katalógusában rákeresünk az „anyós” szóra, a találatok többsége (ha nem az összes) jó eséllyel anyósvicc-gyűjtemény, anyósokról szóló anekdotázó könyv vagy egyéb humoros írás lesz. Ennek tükrében tehát ha igaz a mondás, hogy „minden viccnek a fele igaz”, az anyósoknak mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.
Hogyan lesz a szeretetre méltó édesanya egyszerre minden rosszal megvert anyós?
Van-e alapja az anyósgúnynak?
Egy ennyire szélsőséges – és széles körben elterjedt – közhiedelem általában felkelti a tudomány érdeklődését. Gyakran ugyanis a többség – vagy a „nép” – vélekedése attól még, hogy sokan vallják, nem feltétlenül igaz. Kiderült, hogy a Föld gömbölyű, pedig korábban azt hitték, lapos; kiderült, hogy az érvágás nem gyógyítja meg a legtöbb betegséget; és kiderült, hogy boszorkányok nincsenek – habár az anyósviccek a laikus szemlélőt ebben akár el is bizonytalaníthatják.
Éppen ezért tűnik érdekesnek a jelenség: egyrészről ennyi vicc és vélekedés ritkán jön létre mindenféle valós alap nélkül, másrészről viszont pszichológiai szempontból nehezen képzelhető el, hogy ennyire éles megkülönböztetés érje éppen ezt az egy családtagot.
A házasság múlhat rajta
Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: hogyan lesz ugyanaz a személy, akit eddig a „jó és szeretetreméltó édesanya” szerepben könyveltek el, egyszer csak egy minden rossz tulajdonsággal megvert „anyós”, csupán egy házasság által? Ha az anyósát annyi ember nem kedveli, az apósuk iránt miért éreznek másként? Mégis mik lehetnek azok a tényezők, amik ennyire sajátossá teszik az anyós helyzetét a családszerkezetben?
Az anyósnak jelentős hatása lehet a házasság alakulására
A házaspár rokoni kapcsolatok többé vagy kevésbé kiterjedt hálójába ágyazódik be. A rokonok – és ezáltal véleményük is – fontos lehet a házaspár egyik, másik, vagy mindkét tagjának, vagyis képesek lehetnek befolyásolni magát a házasságot is. Az anyós a házaspár másik tagjának az (édes)anyja, vagyis az elsődleges tárgykapcsolata, ami rendszerint igen erős kötődéssel jár. Jó okunk van tehát feltételezni, hogy az anyósnak jelentős hatása lehet a házasság alakulására. Amennyiben vejével/menyével rossz a kapcsolata, úgy jó eséllyel a házasságra sem tekint jó szemmel, vagy ellenzi azt. Természetesen mindez nem állítható biztosan, ám ismerőseinktől olykor hallhatjuk, hogy anyósokat tesznek felelőssé egy házasság megromlásáért – ahogy az is előfordul, hogy anyák arról panaszkodnak, lányukkal/fiukkal való kapcsolatukat annak házastársa rontotta meg.
Azért válik kibírhatatlanná, mert nem kedveljük?
Az anyóskutatásra többek között a szociálpszichológia egyik fontos eredményét is lehet vonatkoztatni: amennyiben az emberek fejében valóban él az anyósokról a negatív sztereotípia, úgy az már önmagában negatívan befolyásolja a vők/menyek anyósukkal való kapcsolatát. Ugyanis hozzáállásunk befolyásolja viselkedésünket is – vagyis ha nem kedveljük anyósunkat, akkor valószínűleg ennek megfelelően is fogunk cselekedni.
Természetesen az udvariassági normák ennek gátat szabnak, igyekszünk a társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedni a rokonainkkal, de ellenszenvünket számos nonverbális jelből megérezheti anyósunk. Az előzetes elvárás pedig ún. önbeteljesítő jóslattá válhat: „egy személy másokkal kapcsolatos elvárásai előidézik azt a viselkedést, amely megerősíti az elvárásokat”. Vagyis ha sztereotípiáink alapján azt várjuk, hogy anyósunk egy kibírhatatlan nőszemély lesz, akkor akaratlanul is úgy fogunk viselkedni, hogy ezzel kiváltjuk anyósunkból a „rossz természetet”. Ráadásul az attitűdök irányítják a figyelmet is: ha nem szeretjük anyósunkat, kevésbé fogjuk észrevenni pozitívan értékelhető cselekedeteit – ellenben azonnal felfigyelünk negatív megnyilvánulásaira.
Kapcsolódó hír:
Konfliktusok gyakorisága párkapcsolatokban
SZERTICS PÉTER
pszichológus, pszichológia szakos tanár
