Eszedbe se jusson zavarni, rendkívül elfoglalt! Számára a nap minden perce versenyfutás az idővel. Este nyolc előtt program? Ugyan már! Hétvégén ki sem dugja az orrát a szabad ég alá - maximum laptopja kíséretében. Nyaralás közben sem tud kikapcsolni. A barátai már nem is igazán keresik, hiszen úgysem ér rá sosem, vagy hozzánőtt a füléhez a telefon. Mindig csak egyetlen dolog jár a fejében: a munka.
Nem is gondolnánk, hogy a munkapszichológiában és a szerelem lélektanában létezhet egyáltalán bármi közös. Pedig így van, legalábbis egy területen: amikor egy szerelmespár két tagja, illetve a munkaadó és munkavállaló egymásra talál, igencsak hasonló lélektani folyamatok játszódnak le.
Ha valamit nagyon-nagyon tudunk várni, az a nyári szabadság. A felfokozott várakozáshoz gyakran túlzott elvárások is párosulnak - például hogy az a hét, tíz vagy tizennégy nap töltsön fel annyi energiával, amennyivel "kihúzzuk" a következő hosszabb szabadságunkig. Ezzel szemben ma már kutatási eredmények igazolják, hogy a lakóhelyünktől távol eltöltött hosszú vakáció önmagában csak rövid ideig nyújt gyógyírt a mindennapok sokhónapnyi nyűge ellen. Az, hogy tartósan jól érezzük magunkat a bőrünkben, sokkal inkább a hétköznapok stresszkezelésén és a munkához való viszonyunkon múlik. De vajon mégis mi a pihentetőbb: egyben két hét vízpart és napfény vagy többször rövidebb ideig tartó kikapcsolódás? Meddig tarthat ki a feltöltődés és mitől száll el olyan gyorsan a jótékony hatása? Hogyan nyaraljunk hatékonyan?
Mindennapi jelenségek, viselkedésformák, emberi kapcsolatok lelki háttere, pszichológusok tudományos igényű, közérthető magyarázatával.
