Ha valamit nagyon-nagyon tudunk várni, az a nyári szabadság. A felfokozott várakozáshoz gyakran túlzott elvárások is párosulnak – például hogy az a hét, tíz vagy tizennégy nap töltsön fel annyi energiával, amennyivel „kihúzzuk” a következő hosszabb szabadságunkig. Ezzel szemben ma már kutatási eredmények igazolják, hogy a lakóhelyünktől távol eltöltött hosszú vakáció önmagában csak rövid ideig nyújt gyógyírt a mindennapok sokhónapnyi nyűge ellen. Az, hogy tartósan jól érezzük magunkat a bőrünkben, sokkal inkább a hétköznapok stresszkezelésén és a munkához való viszonyunkon múlik. De vajon mégis mi a pihentetőbb: egyben két hét vízpart és napfény vagy többször rövidebb ideig tartó kikapcsolódás? Meddig tarthat ki a feltöltődés és mitől száll el olyan gyorsan a jótékony hatása? Hogyan nyaraljunk hatékonyan?
Már az utolsó napokban zuhan a hangulat
Még mielőtt lefújnánk a nemrég lefoglalt kéthetes üdülést, le kell szögezni: tudományosan bizonyított tény – és saját bőrünkön is tapasztaltuk –, hogy a nyaralás alatt ellazulunk, közérzetünk, általános egészségi állapotunk javul, szervezetünk stresszhormon-szintje csökken. Egy 2000-ben nyilvánosságra hozott amerikai kutatás eredményei szerint a szív- és érrendszeri problémák rizikótényezőit fokozottan magukon viselőnél a rendszeres nyaralás hosszú távon még a szívinfarktus esélyét is csökkenti.
Jeroen Nawijn holland turizmuskutató 2010-ben mutatta be az általa modellezett ún. tipikus nyaralási hangulatgörbét: az üdülés kezdetén még nem emelkedik a boldogságszint, azonban 2-3 nap után meredeken felfelé ível, az utolsó napokban pedig ismét lezuhan. Ennek egyik oka: kedélyállapotunkra erősen rányomja bélyegét a gondolat, hogy pár nap múlva újra ránk nehezedik a munkahelyi nyomás. Egy 2002-es brit közvélemény-kutatás ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a jótékony hatás már az utazás előtt is érzékelhető, ugyanis már a nyaralás tervezgetése közben javul a közérzet, pozitívabban értékeljük kapcsolatainkat és egészségi állapotunkat.
Hosszan vagy rövidebben?
Eddig teljesen összecsengnek a kutatások tapasztalatai a nyaralással kapcsolatos elképzeléseinkkel és elvárásainkkal. Meglepő eredményeket sokkal inkább az arra vonatkozó felmérések hoztak, hogy meddig érezteti hatását a nyaralásról hazahozott kellemes testi és lelki állapot. A válasz kissé lelombozó: legkésőbb egy hónappal a szabadság után teljesen „lemerülnek”a nyaralás alatt feltöltött „elemek”. Ezzel a kérdéssel többek között Jessica de Bloom, a nimwegeni egyetem kutató pszichológusa foglalkozott, aki 2009-ben összefoglalta az ebben a témában addig született összes tanulmány eredményeit.
A szomorú végkövetkeztetés: a nyaralás jótékony hatása túlnyomórészt már a hazaérkezés utáni első hét során megsemmisül.
Mindezt egy 2011-ben végzett saját kutatása is alátámasztotta: 3-5 napos pihenésen részt vett alanyokat vizsgált. A megkérdezettek közérzete az üdülőhelyen eltöltött idő alatt nem meglepő módon javult, stressz-szintjük csökkent – a hazatérés utáni harmadik napon azonban a közérzet és a stressz-szint is visszaállt a korábbi értékekre.
Különösen figyelemreméltó, hogy a kipihentség érzete a pihenés hosszától függetlenül is csak rövid ideig tart.
Ezt egy 2012-ben zajlott kutatás is megerősítette, amelynek keretében de Bloom olyan személyeket kérdezett meg, akik átlagosan 23 napig tartó nyaralásról tértek vissza. Egy hét munkavégzés után ugyanolyan feszültnek érezték magukat, mint az elutazás előtt. De Bloom kutatási eredményei arra engednek következtetni, hogy jobban jár az, aki nyári szabadságát több részletben veszi ki.
„Amennyiben döntenünk kell arról, hogy egyszer utazzunk el hosszabb szabadságra, vagy többször rövidebbre, mindenképpen a több, rövidebb ideig tartó kikapcsolódást javaslom”
– vélekedik a szakember.
Mi vár ránk, ha hazajövünk?
Ha tehát nem a levegőváltozás időtartamának hosszúsága határozza meg hatásának tartósságát, akkor vajon mi? Úgy tűnik, fontos szerepe van a közvetlenül a hazatérés utáni megterhelés mértékének. Ezt bizonyítja két pszichológus, Jana Kühnel és Sabine Sonnentag 2011-ben végzett felmérése. A kutatók iskolai pedagógusokat kérdeztek meg a kéthetes tavaszi szünet előtt és után. Kimondottan hamar elszállt a kellemes közérzet, ha a tanároknak a szabadság után tetemes mennyiségű sürgősen elvégzendő feladattal kellett szembesülniük, illetve ha gyakran kellett fegyelmezniük a diákokat. Az viszont valamelyest hozzájárult a kipihentség hosszabb távú fenntartásához, ha az első munkahéten rövidebb, kikapcsolódásra szánt időket iktattak be.
Egész évre nem tölthet fel
Kiderült az is, hogy nemcsak a visszatérést követő munkahelyi stressz mértéke, hanem a nyaralás minősége is meghatározó. De Bloom kutatásai rávilágítottak az intenzív örömérzet kedvező hatására, függetlenül a tevékenység típusától – például a szabadság alatt a partnerrel folytatott kiadós és tartalmas beszélgetések is képesek konzerválni a nyaralást követő jó közérzetet. A münsteri egyetem munkapszichológusa, Carmen Binnewies is a regenerálódás kulcstényezőit kutatta. Tapasztalatai szerint a nyaralás minőségét javítja, ezzel együtt a kikapcsolódást elősegíti, ha a szabadság ideje alatt valami újat tanulunk, vagy régóta vágyott dolgokat valósítunk meg. A pszichológus szerint ne a Mount Everest megmászására gondoljunk – elég, ha elmegyünk színházba, múzeumba, ha arra már régóta vágyunk. Ezek ráadásul egzotikus nyaralás nélkül, a hétköznapi estéken és hétvégéken is megvalósíthatók.
Bár a nyaralással foglalkozó kutatások még nem tekintenek vissza nagy múltra, képviselői máris óva intenek attól a tévképzettől, hogy egy hosszabb vízparti vakáció egész évre feltölthet bennünket energiatartalékokkal.
Binnewies szerint egy üdülőhelyen eltöltött hosszabb szabadság fontos – arra azonban nem alkalmas, hogy a mindennapi stresszt hatékonyan kezeljük vele. Ezek a megállapítások talán némi vigaszt jelenthetnek azoknak, akik nem jutnak el nyaralóhelyekre, vagy akik nem vehetik ki egyben a szabadságukat.
A statisztikák szerint a magyaroknak mindössze egyharmada utazik el a nyár során valahova. A felnőttek 24 százaléka tölti a szabadságát belföldön, mindössze 9 százalékuk jut el külföldre. Mindemellett a nyaralások időtartama is fokozatosan csökken, sokszor – egyre többször – a 7 napot sem éri el. Vannak, akik éppen munkájuk jellegéből adódóan nem mennek, vagy nem mehetnek el hosszabb szabadságra.
Munka, munka, munka
A nyaralás tehát nem pótolja a hétköznapi kikapcsolódást és egészségmegőrzést! A pszichológus szerint a munkahelyi légkör, főként a főnök hozzáállása döntő abban, hogy a beosztottak elegendő kikapcsolódást biztosítanak-e saját maguk számára. Nehezen megvalósítható ez például egy olyan munkahelyen, ahol a munkaidő letelte után órákkal sem nézik jó szemmel, ha hazamegy valaki.
Speciális helyzetet teremt az a körülmény, hogy bizonyos foglalkozások esetében elmosódnak a munkaidő és szabadidő közötti határok. Aki délután korán haza tud menni, hogy egy-két órán át élvezhesse a napsütést, este még biztosan a számítógép előtt ül és e-maileket ír. S jóllehet saját maga osztja be az idejét – önmagában ez is fontos jó közérzet-faktor! –, ezzel együtt nincs igazán megfelelő lehetősége arra, hogy kiszellőztesse a fejét. Ugyanakkor számos felmérés szerint az egészség megőrzésének egyik alapja a munkával kapcsolatos problémáktól való eltávolodás képessége. Az eltávolodáshoz pedig mi biztosítana ragyogóbb feltételeket, mint egy nyaralás? Természetesen laptop, telefon és internet nélkül.
Kapcsolódó:
Lexikon: szezonális depresszió
Szezonális aktivitás
A szalmonella is édesszájú?
A napozás függőséget okoz?
Hegyekbe vagy tengerpartra vágyik?
Mi befolyásolja a hőérzetünket?
A nők kutyái rosszabbul bírják a nyaralást
ÓDOR ADRIENN
