Egész életükben boldogtalanok és érzelmi függők maradhatnak azok, akiket gyermekkorukban a szülei túl nagy pszichológiai kontroll alatt tartottak. Ez a tanulsága annak a kutatásnak, amely több ezer ember sorsát kísérte nyomon évtizedeken keresztül, kamaszkoruktól a nyugdíjas éveikig.

 

A University College London vizsgálatának eredményei valószínűleg újra felszítják majd az úgynevezett helikopter szülőkkel és anyaoroszlánokkal kapcsolatos vitákat, amelyek olyan szülőkre utalnak, akik túlságosan féltik gyermeküket és eltúlzott mértékű érdeklődést mutatnak gyermekük élete iránt, de gyakran nem mutatnak feléjük melegséget vagy gondoskodást.

Dr. Mai Stafford, az egyetem egyik kutatója szerint sok szülőnek változtatnia kellene a viselkedésén, mert azok az emberek, akiknek szülei melegséget és rugalmasságot mutattak gyermekkorukban, később elégedettebbek voltak az életükkel, és magasabb szintű mentális jólétet élvezhettek. Ezzel szemben azok a felnőttek, akiknek a szülei gyermekkorukban betolakodtak a magánéletébe és érzelmi függőségre vették rá őket, boldogtalanabbak lettek, és alacsonyabb szintű mentális jólétben éltek és kevésbé voltak elégedettek az életükkel.

„A pszichológiai kontroll ékes példái közé tartozik az, hogy a szülők nem engedik gyermeküket döntéseket hozni, állandóan beleszólnak a magánéletükbe, és függőségi viszonyra késztetik őket. Ha egy gyermek biztonságos érzelmi kötődéssel kapcsolódik a szüleihez, felnőttkorában is biztonságosabb kapcsolatokat tud majd kialakítani” – magyarázta Dr. Stafford. „A szülők stabil alapot adnak ahhoz, hogy felfedezhessük a világot, a melegség és rugalmasság, reszponzivitás pedig a társadalmi és érzelmi fejlődésünket segíti elő.”

A The Journal of Positive Psychology című szaklapban közzétett kutatásban 5 362 embert követtek nyomon 1946-os születésüktől kezdve. A résztvevők közül 2 000-en be is fejezték a felmérést a hatvanas éveikben. Megkérdezték őket arról, mennyire voltak kitéve magatartási kontrollnak, amibe az is beletartozott, hogy gyermekként nem engedtek nekik önállóságot. Az élethosszig tartó negatív hatás a University College London szakértői szerint hasonlított arra, mint amikor valaki elveszíti valamelyik szerettét. A pszichológiai jólét azonban az eredmények szerint nem állt összefüggésben azzal, hogy a szülők szigorúak vagy elnézőek voltak-e.

Az is kiderült, hogy az apai gondoskodás jobban befolyásolta az életüket, negyvenes éveikben azonban édesanyjuk pszichológiai kontrollja vált jelentősebbé, valószínűleg azért, mert sokuknak saját gyermekei is voltak.