Úgy tűnik, nem lehet elég korán kezdeni a meseolvasást és a rendszeres beszélgetést a gyerekekkel. Ez teszi ugyanis lehetővé a csemeték változatos szókincsének kialakulását, ami fontos szerepet játszik értelmi képességeik fejlődésében. A tudósok eddig későbbre tették a választóvonalat, de kiderült, hogy a szókincs alapján a gyerekeknek már nagyon korai életszakaszában, kétéves korban is megmutatkozhatnak azok a különbségek, amelyek később meghatározóak lesznek abban, hogy a mennyire tudnak jól boldogulni az életben.
A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatócsoportja csaknem kilencezer kisgyermek sorsát kísérte figyelemmel több éven át, és ez alapján megállapította, hogy akik már kétévesen gazdagabb szókinccsel rendelkeznek, mint más társaik, azok később kevesebb viselkedési problémával küzdenek és jobban teljesítenek az iskolában és az élet más területein is.
Más vizsgálatok már korábban igazolták, hogy azok a gyerekek, akik az iskoláskor kezdetén kevesebb viselkedési problémát és jobb tudásbeli képességeket mutatnak, azok jellemzően jobb tanulmányi és társadalmi lehetőségekhez jutnak, amikor felnőnek. Ezen gyerekek közül például többen jutnak be a felsőoktatásba, többen élnek házasságban és jobb módú környezetben felnőttként.
Az iskolaérettség korai alapja a bő szókincs
Az új kutatás az iskolaérettségnek még koraibb gyökereire mutatott most rá, azzal, hogy ebben a fejlődésben a szókincs gazdagsága már kétéves korban is kitüntetett szerepet játszik.
A vizsgálat megállapítása szerint a bővebb szókincsű kétévesek jellemzően jobb módú családokból származnak, többségében lányok, és a szüleik törődőek, gondoskodóak. A nagyon alacsony súllyal születettek, és akiknek az édesanyjánál valamilyen egészségügyi probléma jelentkezett, azok a felmérésben résztvevők közül általában szegényesebb szókészlettel bírtak.
Ezek az eredmények összecsengenek azokkal a korábbi megfigyelésekkel, amelyek szerint a stresszes, túlterhelt, kevés társadalmi támogatottságban részesülő szülők kevesebbet beszélnek a gyerekeikhez, ritkábban olvasnak nekik, illetve ritkábban lépnek velük bármiféle interakcióba, ezáltal a gyerekek szókészlete jóval szegényesebb lesz. Ez a különbség pedig a mostani vizsgálat szerint már kétéves korban kitűnik a jobb helyzetben levő gyerekekkel szemben.
A hátrányos helyzetű családoknak is lehetne segíteni
George Farkas, a Kalifornia Egyetem professzora, a Child Development szaklapban megjelent tanulmány társszerzője szerint különösen oda kellene figyelni azokra a kétévesekre, akik hátrányos helyzetű családokban élnek. Az olyan korai intézkedések ugyanis, amelyek eredményesen segítik a szókincs bővülését, jelentősen hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a veszélyeztetett kétévesek később felkészültebben kerülhessenek az iskolákba. Az első lépés az lehetne szerinte, hogy az újdonsült kismamákat rendszeresen látogassák a védőnők már a terhességük alatt, és a szülésüket követően is, lássák el őket tanácsokkal, illetve segítsék őket abban, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek támogatást tudnak nyújtani számukra.
Szókincsfejlesztő mesélés
A szakemberek szerint a kisgyerekek akkor tanulják meg a szavakat, ha mindig azokról a dolgokról beszélünk nekik, amelyeket éppen néznek és megfigyelnek. Ezért már csecsemőkorban is érdemes figyelemmel kísérnünk, hogy mire néz a gyerek és arról mesélnünk neki. A mesekönyvek lapozgatása és olvasása például remek lehetőséget kínál erre.
Kapcsolódó:
Szülőnek lenni jó!
Pszichológus a családban – Mipszi-könyvek
Jót tesz a gyereknek, ha olvasnak neki
Ne tanítsd, hadd tanuljon!
Az Y generációs szülők
A család szerepe mindennapjainkban
A magzat üzenete – Kommunikáció és kapcsolat
A túlvédett gyerek
