Eszedbe se jusson zavarni, rendkívül elfoglalt! Számára a nap minden perce versenyfutás az idővel. Este nyolc előtt program? Ugyan már! Hétvégén ki sem dugja az orrát a szabad ég alá – maximum laptopja kíséretében. Nyaralás közben sem tud kikapcsolni. A barátai már nem is igazán keresik, hiszen úgysem ér rá sosem, vagy hozzánőtt a füléhez a telefon. Mindig csak egyetlen dolog jár a fejében: a munka.
Korunk függősége: a munkamánia
Nem kell különösebben körülnéznünk ahhoz, hogy találjunk a fentiekkel jellemezhető ismerőst. Az ilyen emberek – korunk egyik legjellemzőbb szenvedélybetegségének tipikus szenvedő alanyai – nem kirívóak, nem veszélyesek a társadalom számára. Azt viszont nem is sejtik, hogy önmaguknak mennyit ártanak.
Amikor ugyanis a munka „kitolakszik” meghatározott helyéről és uralni kezdi az egyén életét, akkor már a függőség tárgya határozza meg viselkedését, időbeosztását, életét – miközben életcéljai lassan elenyésznek.. A munkamánia, más szóval workalcoholism vagy workaholism olyan szenvedélybetegség, melyben a munka szinte „drogként” funkcionál, háttérbe szorítva az egyén többi életterét és motivációit. Bármilyen furán is hangzik, a munkamániás emberek ugyanolyan függők, mint az alkoholisták vagy a drogosok: szenvedélyük keletkezésének menete, viselkedésmintáik és függőségük jellegzetességei ugyanolyanok, mint bármely más szenvedélybetegségé.
Betegség vagy személyiségvonás?
Nehéz határvonalat húzni a túlterhelt munkaerő és a munkamániás között. Ráadásul ez az egyetlen olyan függőség, melyet még csak verbálisan sem büntet a társadalom, így a „beteg” és környezete is alig ismeri fel. Ami leginkább megkülönbözteti a sokat dolgozótól: már nem élvezi a munkavégzést és annak gyümölcsét sem. Ha valakire szinte kivétel nélkül illenek az alábbi jellemzők, akkor érdemes munkamániára gyanakodnunk
- Akkor is folyamatosan a munkára gondol, amikor nem dolgozik.
- Egy napot is képtelen eltölteni anélkül, hogy valamilyen módon kapcsolatba ne kerüljön a munkahelyével.
- Képtelen bízni a beosztottaiban, kollégáiban, ezért mindent maga végez el.
- A munka nem okoz számára örömöt, csak harcol a feladatokkal, mégsem tud elszakadni tőle.
- Ideológiákat, érveket gyárt, miért nem állhat le: mi lenne a családjával stb.
- Hiába szeretne felelősségteljesnek tűnni, valójában nagyon feledékeny.
- Gyakran indulatos, ingerlékeny vagy nyugtalan.
- Gyakran változik a hangulata.
- Képtelen kikapcsolódni, alkotni, játszani, állandó álmatlanság gyötri.
- A túlzott hajtás miatt a teste már olyan tüneteket produkál, mint például a fej- vagy hasfájás, emésztési problémák, allergia, légszomj, fekély, szédülés, neurológiai zavarok.
A munkamániások típusai
Caroll Robinson amerikai pszichológus öt típust különített el.
1. A hajthatatlan, tántoríthatatlan munkamániás folyton dolgozik, napi 3-4 óra alvás mellett, fizikai fájdalmait is leküzdve végzi munkáját. A közgondolkodás ezzel a típussal azonosítja a munkafüggőt.
2. A bulimiás munkamániás sokszor nem csinál semmit, nem dolgozik folyton, csak az utolsó határidők előtt, ekkor viszont megállás nélkül, éjt nappallá téve. Nem keverendő össze a határidő miatt éjszakázókkal, akiket ráadásul a főnökük alkalmanként erre kötelez is.
3. A mindig középpontba kerülni vágyó munkamániás folyton újabb stimulációra vágyik. Esetükben gyakori a figyelemzavar vagy a hiperaktivitás, mint alapprobléma. Igazi újítók, kreatívak a munkában, de sohasem fejezik be, amit elkezdtek.
4. A gourmand vagy ínyenc munkamániás lassú, módszeres. Igazi perfekcionista, számára egy projekt sohasem elég jó.
5. A másokért élő munkamániásnak mindig szüksége van arra, hogy valaki mást támogathasson. Nem érzi jól magát, ha nem dolgozhat valaki másért.
A betegség lefolyása
A viselkedéses addikciók esetén a betegnek egy többé-kevésbé azonos viselkedésmintát kell újra és újra „végigjátszania”. Ha ennek végrehajtásában akadályoztatva van, nőni kezd benne a szorongás, s egyre erősebb vágyat érez függősége kiélésére. Amikor végül a szokásos viselkedéssort végigcsinálja, a feszültsége csökken, kielégülést érez. Ezeknél a betegségeknél tehát jellemző a kényszeresség, illetve a viselkedésük feletti kontroll elvesztése.
A munkamánia négy fázisa
1. A kezdeti szakaszban egyre inkább a munka kerül az egyén életének fókuszába. A magánélet, a baráti kapcsolatok kezdenek háttérbe szorulni, szinte bűntudatot érez, ha nem dolgozik, ezért titokban otthon vagy munkaidőn kívül is dolgozni kezd.
2. A kritikus vagy felfutási szakaszban egyre több okot keres a munkavégzésre, agresszív lesz, ha mások kifogásolják a tevékenységét. Ekkor már mániája uralja egész életvitelét.
3. A krónikus vagy átbillenés-szakaszban mind több tennivalót talál ki magának, sokszor fölöslegesen dolgozik, egyre nagyobb energiabedobással képes megfelelni a saját magával szemben támasztott elvárásoknak, s teljes érzelmi elsivárosodás jellemzi.
4. A kimerülés szakaszában hirtelen leromlik a teljesítmény. A beteg úgy érzi, eljutott ereje végső határára, s előbb-utóbb bekövetkezik a testi-lelki összeroppanás, a munkaképesség időleges vagy teljes elvesztése. Legtöbben csak ekkor fordulnak orvoshoz.
A munkamánia nem csupán a beteg, hanem a környezete életét is megnehezíti. A családja, a párja nem számíthat rá semmiben.
Hogyan éljük túl?
Minden ember maga dönthet arról, meddig hajlandó a munkába hajszolni önmagát – csak sajnos nem mindig vagyunk tudatában annak, hogy bajban vagyunk. A munkamániások legtöbbször testi tünetek miatt keresik fel az orvost, s gyakran csak ekkor derül fény lelki életük zavarára. A legcélravezetőbb, ha egy pszichológus vagy pszichiáter segít abban, hogy feldolgozzuk és leküzdjük a munka démonait. Az első lépés azonban mindig az, hogy felismerjük – vagy legalább a magunk számára körvonalazni tudjuk – a problémát.
Hogy megelőzzük a mókuskerékben való pörgést, igyekezzünk erősíteni önismeretünket: lehetőleg olyan munkát válasszunk, ami örömet okoz – és annyit vállaljunk belőle, amennyit valójában bírunk (ismerjük a határainkat!). Állítsunk fel sorrendet a napi, heti teendők között. Fogadjuk el munkánk eredményét, még akkor is, ha nem nyújtottuk a maximumot. Válasszuk el a munkát és a magánéletet, és szakítsunk időt a kikapcsolódásra. Tanuljunk meg lelkiismeret-furdalás nélkül nemet mondani – és esetleg lassítani is.
Kapcsolódó:
Perfekcionista vezetők kettős válságban
Flow a gépsor mellett
A munkanélküliség munkarendje
Stressz és szomatizáció
Titokzatos testi tüneteink
SZABÓ VIVIEN
pszichológus
