Epidemiológiai vizsgálatok is jelzik, hogy a testi panaszok nem ritkák – a felnőttek egyharmada az előző hétre vonatkozóan nagy valószínűséggel beszámol fejfájásról, hátfájásról. Egy bizonyos időszakra vetítve a nők több testi panasz előfordulását jelzik – például nagyjából kétszer annyi nő számol be egy hétre visszamenőleg fejfájásról, mint férfi. Ezen túl az adatok azt is mutatják, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi, s a nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik tüneteiket. Ez a különbség már gyermekkorban is tetten érhető.
A különbség hátterében egyrészt eltérő szocializációs stratégiák állhatnak: a szociális környezet a lányoknak inkább megengedi a fájdalom és a negatív érzelmek kifejezését, míg a fiúk nem lehetnek „anyámasszony katonái”. Biológiai különbségek is felfedezhetők a fájdalmi ingerek feldolgozásában, aminek eredményeképpen a nőknél fokozottabb a fájdalomszenzitivitás. Kísérleti vizsgálatokban például a nők ugyanazt az ingererősséget szubjektíve erősebbnek ítélik meg, mint a férfiak. A nők a tartós fájdalommal együtt járó betegségekben is súlyosabbnak, gyakoribbnak, hosszabb ideje előfordulónak értékelik és több testterületre kiterjedőnek vélik a fájdalmat.
Jobban figyelnek a testükre
Úgy tűnik, hogy a fájdalomélményben – vagy akár a fájdalomküszöbben és -toleranciában – megfigyelhető nemi különbségeknek több oka is lehet. Az említett szocializációs különbségeken kívül a nemek eltérő vérnyomásértékei is befolyásolhatják a fájdalomélményt. Tudjuk, hogy az alacsony vérnyomás fokozottabb fájdalom-élménnyel társul, s általában a nők vérnyomása alacsonyabb, mint a férfiaké.
A nők serdülőkoruktól és az első menstruációtól fokozottan figyelnek a testükre, annak működésére, így nagyobb az esélyük arra, hogy a gyenge testi jelzéseket is észrevegyék, s adott esetben ezeket a bizonytalan jelzéseket kórosnak, vagyis valamilyen betegség jelének ítéljék. Mindemellett a nőknél nagyobb mértékű felidézési torzítás is megfigyelhető, ha visszamenőleg kell értékelni az előforduló tünetek erősségét.
Torzít az emlékezet
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy hétig mindennap le kell írni, milyen panaszaink voltak, s azok mennyire voltak erősek. Majd egy hét elteltével vissza kell tekinteni erre az időszakra, s értékelni az előforduló panaszok erősségét. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a napi értékeléseket összehasonlítsuk ezzel a visszatekintő összesítéssel. A nők a visszatekintés, azaz az utólag történő felidézés során erősebbnek gondolják a tüneteiket, mint amit a napi értékeléseknél feljegyeztek. Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy még ugyanazon nő is eltérően reagál a fájdalomra, attól függően, hogy a menstruációs ciklusában hol tart, milyen érzelmi állapotban van – egyáltalán milyen gondolatai, elvárásai és múltbeli tapasztalatai vannak az adott panasszal, például a fájdalommal kapcsolatban.
Erősebb lelki bajok
Egyes vizsgálatok viszont azt jelzik, hogy a nemi hovatartozásnál fontosabb az érzelmi distressz mértéke. Ez arra utal, hogy a nők talán azért szomatizálnak inkább, mert magasabb érzelmi distresszt (hangulatromlást, szorongást, ingerlékenységet) élnek át.
Az érzelmi distressz kérdése azért is fontos, mert megfigyelték – és kutatásokkal is igazolták –, hogy a szomatizációs panaszok gyakran járnak együtt pszichés panaszokkal. Általánosságban megfigyelhető, hogy a testi panaszokat fokozott szorongás vagy lehangoltság kíséri. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezekről gyakran nem számolnak be azok, akik valamilyen szomatizációs panasszal fordulnak orvoshoz, de rákérdezésre elmondják, hogy a hangulatukban, érzelmeikben valami változást tapasztalnak.
Kapcsolódó:
Titokzatos testi tüneteink - ingyen e-book
Titokzatos testi tünetek
Testünk jelzései
Egészségszorongás
Stressz és szomatizáció
Inkább a nők?
Dr. KÖKÖNYEI GYÖNGYI
pszichológus
