Miért szeretnek a gyermekek kuckót építeni maguknak? Hogy elzárkózzanak, külön világot teremtsenek, vagy éppenhogy védelmet keressenek? Mi a kuckózás titka?
Megkérdeztem az unokaöcsémet, hogy miért jó kuckót építeni. Gondolkodott egy darabig, majd rávágta, hogy „mert jó”. És innentől fogva nem érdekelte a téma. És meg is értem, hiszen a kuckóról nem beszélni és gondolkodni szoktunk, hanem benne lenni, csinálni, enyhe szorongással próbálgatni a bátorságunkat a sötétségében, már ha sötét. Mert lehet kuckót csinálni a szoba mélyén, az asztal alatt, a szekrény aljában, a szennyestartóban (ezt biztos forrásból tudom), kint a szabadban: a kertben, parkban, erdőben, fa tetején.
A kuckózás a gyermekek számára elemi szükséglet
Önerősítés és elkülönülés
A gyermek ösztönös törekvése arra, hogy magának „házat” készítsen, egyértelműen összefüggésbe hozható az énje erősítésével. Egyrészről az alkotás folyamata a „hatóképesség” megélését jelenti, másrészről a kész kuckó saját testhatárainak fizikai megjelenése lehet. Ha többen készítik, a csoporthoz tartozás érzése lelkesíti a gyerekeket és a felnőttvilágtól való elkülönülés. Az én fejlődése mindig egy differenciációs folyamat. A gyermek elkezdi megkülönböztetni magát először az anyjától, majd saját magát különbözőnek, másnak éli meg a környezetében lévőknél. Ez érzelmileg kettős folyamat, egyrészt örömmel és büszkeséggel tölti el, hogy ő hat, ő alkot, ő egyedül csinál valamit – másrészt az elkülönülés mindig hordoz magában valami szorongatót is. Ennek eredménye az, hogy a nagy bátorsága közben a kisgyerek gyakran visszaszalad az anyjához töltekezni, biztonságot keresni.
És lehet, hogy ez a kuckó titka. Hogy kettő az egyben: alkotás, és ugyanakkor jelképezi azt a biztonságos védelmet, amit az anyaöl jelent a gyermeknek.
Mert egy igazi kuckó fontos jellemzője az is, hogy biztonságos, meleg félhomályban lehet meghúzódni benne.
Védelem és biztonság
Erich Neumann a Nagy Anya című könyvében részletesen tárgyalva a nőiség központi szimbolikáját, az anyai „tartalmazás” jellegzetes megnyilvánulásának tekinti a védelem funkcióját. Ennek a védelemnek egyik szimbolikus megnyilvánulása lehet a barlang és a hegy. „A védelem funkciója, amely még mindig az edény elemi jellegéhez tartozik, különösen nyilvánvaló a hegyben, amelynek német neve (Berg) szimbolikusan kapcsolatban van a menedéket keresni/találni (sich bergen), az elrejtőzni (sich verbergen), a biztonság (Geborgenheit) és a vár (Burg) kifejezésekkel.”
A menedéket nyújtó barlang a hegy részeként olyan kulturális szimbólumok természetes formáját képviseli, mint templom, kunyhó, ház, falu, város, rács, kerítés, fal – azt jelképezve, hogy valami véd és elzár.
Mi pedig a sor végére írhatjuk a kuckót is. Amiben a gyermek megélheti ezt az elemi szükségletét a védelemre és a biztonságra. És azt a képességét, hogy ő tud alkotni valamit, ami megvédi. Olyan alapvető élmény tárolódhat ekkor, még ha nem is tudatosan, hogy felnőve képes leszek saját magam és a szeretteim megvédésére.
Közösség és intimitás
Úgy gondolom, hogy a kuckóépítés harmadik funkciója pontosan ez: a felnőttvilág leutánzása. Ha kell, felnőtt mondatokkal kísért építkezés, irányítás, a kész kuckóba vendégek hívása, különböző kapcsolódási formák begyakorlása.
Saját magamnak is megvoltak a különböző típusú kuckóim – bár a legkorábbiakra nem emlékszem –, az egyik pont ilyen: vidéken, az utca végében, amikor megnyírták a bozótot, akkor délután az utca összes gyereke ott sürgölődött, hogy közösen megépítsük a kunyhónkat. És játszottunk benne, amíg le nem ment a nap, és haza nem parancsoltak bennünket.
A másik élményen az asztal alatt berendezett, takarókkal körbevédett, lexikonokkal stabilizált alkotás volt. De ez már inkább a kamaszkorom kezdete. A kiskori kuckók továbbfejlődése az a zug, amit a kamaszok készítenek – ami már a saját intimitás védelmét szolgálja. Ez már kevésbé az anyai védelem megjelenítéséről szól, sokkal inkább a még törékeny belső „saját” védelméről, ami annyira sérülékeny tud lenni, hogy fizikailag is húzni kell egy plusz védelmi vonalat, nehogy bárki bánthassa. Hagyjuk hát, hogy a kamaszok átrendezzék a szobájukat, hogy a legbelső sarkában elbarikádozzanak maguknak egy zugot, elemi szükségletük ezt tenni.
Kapcsolódó:
Cikk: A család szerepe mindennapjainkban
Cikkajánló: A gyermekkori otthon fényei és árnyai
Pszichológuskereső: Majoros Andrea
MAJOROS ANDREA
gyermek és serdülő klinikai szakpszichológus
