Megméretéseken nagyobb sikert érhetünk el, ha előtte akár csak rövid időre is hatalmi, erőt sugárzó pózt veszünk fel; akkor is, ha valójában bizonytalannak érezzük magunkat. Kiderült ugyanis, hogy a testbeszédünk nemcsak másokra hat, hanem saját magunkat is befolyásoljuk vele. A testtartás ugyanis az önbizalmat erősítő és a feszültségtűrő hormonok szintjét is megváltoztathatja. A "power posing" gyakori ismétlése révén pedig akár ténylegesen meg is változhatunk és magabiztossá válhatunk.
Hasznos tippek vizsgára és állásinterjúra készülőknek!
 

Power posing - a befelé sugárzó erő

 

A nonverbális viselkedés szakirodalmának nagy részével ellentétben a szociálpszichológus Amy Cuddy és munkatársai nem arra kerestek választ, hogy mit kommunikálunk magunkról mások felé a viselkedésünkkel, hanem arra, hogy mindeközben milyen változások történnek a testünkben és a gondolkodásunkban. Ez a kutatás egyszerűségét, illetve meglepő gyakorlati hasznosságát illetően jelent újdonságot.

Dominancia-pózok

A kutatók régóta tisztában vannak azzal, hogy a legkülönfélébb állatfajoktól az emberszabásúakon át az emberig az élőlények bizonyos expanzív, erőt vagy agressziót kifejező pózokkal, mozdulatokkal fejezik ki dominanciájukat. A hím páva kiterjeszti a farktollait, hogy lenyűgözze a nőstényt.  A gorilla mellét kidüllesztő, mellkasát öklével csapkodó képe szinte automatikusan az alfahím sztereotípiáját és az ehhez kapcsolódó asszociációkat ébreszti fel bennünk, és csupán a viselkedésük, testbeszédük alapján könnyen meg tudjuk különböztetni egy csimpánzcsapat alfahímjét is egy passzív, alárendelt hímtől.

Az embernél sincs ez másként – a testbeszédünk világosan megmutatja, hogy mekkora hatalommal, önbizalommal rendelkezünk, mennyire érezzük magunkat fölényben vagy alárendelve a beszélgetőtársunkhoz képest.

Olyan kutatás azonban mindezidáig nem létezett, amely azt vizsgálta volna, hogy egy erőt, dominanciát, magabiztosságot sugárzó viselkedés „visszafelé” is hat-e – azaz erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük-e magunkat általa?

Az az erő, amelyet kifelé, mások felé kommunikálunk, képes-e befelé, az érzéseink, gondolataink irányába is hatni, egyfajta befelé sugárzó erőként?

„Erősek” és „gyengék”

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, először is tudnunk kell, milyen szubjektív érzések, illetve fiziológiai állapotok jellemzik azokat az embereket, akik nagy hatalommal és önbizalommal rendelkeznek. Az ilyen személyiségek neuroendokrin profilja lényegében két hormon esetében különbözik a kevésbé dominánsakétól: a tesztoszteron magasabb, illetve a stresszhormonként is ismert kortizol alacsonyabb szintjében. Általában szubjektíven is erősebbnek és magabiztosabbnak értékelik magukat; jobban ki tudják használni kognitív képességeiket, asszertívebbek, gyorsabban cselekszenek, s hajlamosabbak több kockázatot is vállalni.

Mindezek alapján Cuddy és munkatársai azt a kérdést tették fel: vajon az „erős” pózok felvétele („power posing”) segíthet-e abban, hogy valóban erősnek és magabiztosnak érezzük magunkat – illetve hogy ez a fiziológiai mutatóinkban is megmutatkozik-e? A válasz egy hangos és egyértelmű igen, amelyet egy lenyűgözően egyszerű kísérlettel demonstráltak.

A pózolás hormonszintet változtat

Felső sor: "erős" pózok -- Alsó sor: "gyenge" testtartások

A résztvevőket két csoportra osztották, az egyikben egy erőt sugárzó, magabiztos pózt kellett felvenniük és két percig tartaniuk, a másikban pedig ennek az ellenkezőjét. Az erős póz a nonverbális viselkedéssel foglalkozó szakirodalom alapján olyan testhelyzet, amely egyrészt expanzív, azaz nagy helyet foglal el a térből (pl. terpeszállás, csípőre tett kezek), másrészt a testtartás nyitott (pl. a kezek össze vannak fonva a tarkón). A „gyenge póz” ennek pontosan az ellenkezője: a testtartás inkább zárt, a karok vagy lábak keresztezettek, és a test összehúzódik, kevés helyet foglal el a térből. A kísérlet előtt és után is nyálmintát vettek a résztvevőktől, hogy ebből kimutathassák a tesztoszteron és kortizol szintjének változását. Az eredmények magukért beszélnek.

Az erős pózokat felvevő alanyok nem csupán nagyobb önbizalomról és kontrollérzésről számoltak be, mint a másik csoport tagjai, de a hormonszintjükben is változás mutatkozott.

A tesztoszteronszintjük 20 százalékkal emelkedett, kortizolszintjük pedig 25 százalékkal csökkent a kísérlet előtti értékhez képest – azaz már kétpercnyi pózolás valódi fiziológiai változásokat okozott a szervezetükben. A másik csoport tagjai ezzel ellentétes mintázatot mutattak: tesztoszteronszintjük 10 százalékkal csökkent, kortizolszintjük 15 százalékkal nőtt, és szubjektíven is kevésbé érezték magukat magabiztosnak.

Gyakorlati haszon

Az eredmények fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – nem csupán azért, mert tudományos bizonyítékot jelent arra nézve, hogy testtartásunk miként befolyásolja azt, ahogyan érezzük magunkat s ahogy viselkedünk, hanem azért is, mert ezt az egyszerű, kétperces kísérletet módosítások nélkül, egy az egyben átemelve a saját életünkbe, képes változáshoz vezetni mindennapi viselkedésünkben, jóllét-érzésünkben.

Ha az olyan feszültségteli helyzetek előtt, amilyen például egy állásinterjú, két rövid percre megváltoztatjuk a testtartásunkat, már el is kezdtük felkészíteni a szervezetünket (mind mentálisan, mind fiziológiailag) arra, hogy az erő és magabiztosság érzésével lépjünk bele ebbe a helyzetbe.

Így küzdd le a szorongást!

Számos olyan helyzettel találkozunk nap mint nap, ahol szeretnénk magabiztos, kompetens, a saját véleményéért, gondolataiért kiálló, érdekeit érvényesítő emberként feltűnni – vagy egyszerűen csak kihozni magunkból a legtöbbet egy feszültségteli szituációban. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy mindezekre a feszültséget, szorongást keltő szituációkra egy kézzelfogható, akár a mai nap folyamán is eredményesen alkalmazható módszer áll a rendelkezésünkre. Nem kell hozzá más, mint hogy az  ilyen megmérettetés előtt két percig egy erős, magabiztos pózt öltsünk magunkra – üljünk, álljunk vagy járkáljunk kihúzott, egyenes háttal, felemelt fejjel, csípőre tett kezekkel; a lényeg, hogy a póz vagy a mozdulatok az önbizalmat, az erőt, a saját magunkba vetett szilárd hitet testesítsék meg.

Nem számít, mennyire érezzük magunkat magabiztosnak, határozottnak; egy kétperces „power posing” éppen ezeknek az érzéseknek a felébresztésében fog segíteni.

Bármennyire is hamisnak, akár eleinte kényelmetlennek vagy nevetségesnek is érezzük, a szervezetünk érzékelni fogja a változást, amely a hormonszintünkben is megmutatkozik majd.

A kortizolszintünk csökken, ezzel mérsékelve a feszültség és stressz érzését, a tesztoszteronszintünk pedig emelkedik, hogy ezáltal magabiztosabbnak, határozottabbnak érezzük magunkat, és könnyebben tudjuk kihasználni és megmutatni saját erősségeinket – például egy állásinterjú folyamán.

Tényleg jobbnak látszunk?

Az ellenpróba érdekében Cuddyék egy újabb kísérletében az „erős” illetve „gyenge” pózok felvétele után a résztvevőknek egy ötperces „stresszinterjún” kellett részt venniük, miközben független személyek értékelték őket, kiválasztva, kiket vennének fel munkatársnak. Választásuk szinte kizárólag azokra az emberekre esett, akik előzőleg egy erős pózt vettek fel. Az értékelők ezeket az interjúalanyokat lényegesen hitelesebbnek, magabiztosabbnak, lelkesebbnek és megnyerőbbnek érzékelték, mint a másik csoportot.

Természetesen hiba lenne ezt úgy értelmezni, hogy egy erős, magabiztos nonverbális viselkedéssel kompenzálhatjuk a szakértelem hiányát. Az értékelők által tapasztalt nagyobb fokú hitelesség és lelkesedés annak volt köszönhető, hogy ezek az emberek nem féltek megmutatni az erősségeiket még egy pszichésen megterhelő szituációban sem. Könnyen ki tudták fejezni és vállalni a saját értékeiket – azaz a „power posing” abban segített nekik, hogy az interjúhelyzetben önmagukat hozzák, mindenféle sallang nélkül, s ez segítette hozzá őket a pozitívabb értékeléshez.

Cuddy előadása a TED-en - Kattints a videóhoz!

Amy Cuddy nagy sikerű előadásának felvételét már több mint 27 millióan megnézték.
Kattints a videóért!

BÓNA KRISZTINA
pszichológus