A rossz párkapcsolatoknak többségében a nők elhatározása vet véget, pedig őket jobban megviseli a szakítás. Viszont a hölgyek kibeszélik a gyötrelmeiket és alaposabban feldolgozzák a tanulságokat, így hamarabb túlteszik magukat rajta és érzelmileg megerősödve állnak készen egy újabb partneri viszonyra. A férfiak ezzel szemben látszólag könnyebben viselik az elválás fájdalmát, ám az érzéseiket inkább magukban tartják, pedig a környezet segítsége nekik is jól jönne. Így azonban csak jóval hosszabb idő után vagy talán soha sem emésztik meg igazán a történteket – tárta fel egy új, átfogó kutatás.
A szakítás egyaránt megviseli a nőket és a férfiakat, de hogy miképpen élik meg a fájdalmukat és hogyan dolgozzák fel a kapcsolat felbomlását, abban már vannak eltérések a nemek között. Egy amerikai egyetem vizsgálatában a kutatók 96 országból 5700 férfit és nőt kérdeztek meg az elválást követő érzéseikről. Az eredményekből ha nem is nagy mértékű, de statisztikailag jelentős különbség rajzolódik ki a törés hatásaiban.
Másként élik meg
Bár a tanulságok természetszerűleg általánosítóak, de a vizsgálat szerint a nők többsége nagyobb fájdalmat, komolyabb érzelmi és fizikai megpróbáltatást él át, amit intenzívebben is fejez ki a párkapcsolat végén, nagyobb eséllyel esik pánikba, gyötri az álmatlanság menekül deréknövelő hangulatevésbe. Viszont a nők inkább kibeszélik és hamarabb túlteszik magukat a zűrön, s végül összességében jobban jönnek ki belőle, mint férfi társaik. Ezzel szemben a férfiak általában némileg enyhébbnek írják le a fájdalmukat, hajlamosabbak kevésbé látványosan szenvedni és magukban tartani a problémájukat, viszont hosszabb ideig cipelik magukkal a terhet és sokkal lassabban regenerálódnak. Sőt, sokan érzik úgy, hogy érzelmileg sosem lábalnak ki belőle.
Az esetek többségében a nők ismerik fel a továbblépés szükségességét és kezdeményezik a szakítást, de erős szorongást és félelmet éreznek azért, mert egyedül maradtak. Rendszerint részletesen megbeszélik a családjukkal és a barátaikkal a fájdalmukat, a szenvedésüket, de jellemzően már múlt időben beszélnek róla. A megrázkódtatásból gyakran érzelmileg megerősödve, a hibáikból tanultakkal felvértezve kezdenek újra a társkeresésbe. A férfiak azonban többnyire még hosszabb idő elteltével is jelen időben beszélnek a dühükről, csalódásukról és elbizonytalanodásukról, és a legtöbben sosem mondják ki, hogy már túlvannak rajta.
„Az elején enyhébben reagálnak a történtekre a férfiak, ám önpusztítóbb, depresszív módon kezelik a történteket és úgy tűnik, sohasem dolgozzák fel igazán a kapcsolat összeomlását, csak egyszerűen tovább állnak és egy másik kapcsolatba kezdenek”
– összegezte a megállapításokat Craig Morris, a New York-i Binghamton Egyetem kutatásvezető professzora.
Biológiai és lelki magyarázatok
De vajon miért kezdeményezik az elválást inkább a nők, mint a férfiak, ha ez őket sokkal jobban megviseli? Az evolúciós biológia magyarázata szerint azért vállalják ezt fel, mert hagyományosan többet kockáztatnak egy kapcsolattal és több vesztenivalójuk van, ha a „nem megfelelő” személlyel kerülnek össze - pláne akkor, ha családot is szeretnének alapítani. Például akár már egy rövid kapcsolat után is terhesek maradhatnak, miközben a férfiak könnyebben tovább állhatnak, anélkül, hogy a „reprodukciós képességük” csorbát szenvedne. A nők számára ezért fontosabb kérdés a gyors felépülés és újrakezdés.
Persze ebben nem csupán a biológia játszik szerepet: a szakítás nem csak azért fájdalmas, mert a „reprodukció lehetőségét” is elvesztjük vele. A szerelem élménye és az intimitás iránti erős vágy átélése nagyon erős lelki hatásokat vált ki, amit a férfiak és a nők más módon élnek át és dolgoznak fel.
A fájdalom segít komolyabban venni
„A nők jobbára azért keverednek ki belőle hamarabb, mert ők a társas kapcsolataikra támaszkodva lelki támogatást szereznek és pozitív megküzdési módszereket alkalmaznak a helyzetből való kilábaláshoz” – magyarázta Morris. A kutató szerint a férfiak társadalmilag eleve arra kondicionáltak, hogy mosolyogva tűrjék a fájdalmakat. Ők is elmehetnek ugyan inni egyet a haverokkal, de kevéssé valószínű, hogy egy sör mellett diskurálva komolyan fel tudnák dolgozni a szakításukat. A férfiak gyakran anélkül lépnek egy újabb kapcsolatba, hogy feldolgozták volna az előzőt.”
A professzor úgy véli, a férfiaknak is jobb lenne, ha ők is segítséget kapnának a környezetüktől. „A férfiakat is bátorítani kellene arra, hogy megosszák az érzéseiket és támogatást kérjenek azok feldolgozásához” – jelentette ki. Szerinte mind a nők, mind a férfiak számára az gyorsíthatja meg a regenerálódást, ha a szakítást olyan eseményként fogják fel, amely segít abban, hogy egy rossz kapcsolatot egy jobb válthassa fel. A szakítás pedig nem csak azért jár fájdalommal, hogy ez az újrakezdésre ösztökéljen, hanem azért is, hogy komolyabban vegyük a kapcsolatainkat. Ha az elválás nem viselne meg, akkor sokkal kevésbé törődnék szerelmi kapcsolataink minőségével.
Kapcsolódó:
Nem a hatékony konfliktuskezelés függvénye a tinédzserkori szakítás
Ha törik: szakad
Képtelen vagyok lezárni
Ne leskelődj az exed után!
Se veled, se nélküled
Személyiségünk alakítja a szerelem észlelését?
Érzelem és értelem
Pár-bajok: közös megküzdés a nehézségekkel
Az időmegszépíti a párunkat
