Az idő megszépítheti azt is, aki eredetileg kevésbé vonzó. Legalábbis a társa szemében. A hosszabb ismeretségekből és barátságokból így alakulnak aztán szerelmi kapcsolatok olyanok között is, akik eleinte külsőre nem tartották egymást figyelemre méltónak. Ez a lélektani mechanizmus biztosít esélyt a szerelmi versenypályán azoknak is, akiket kevésbé vonzó külsővel áldott meg a természet és látványra alig passzolnak a kiszemelt partnerükhöz.
Sok szerelmespár olyan, mintha eleve egymásnak lettek volna teremtve: ránézésre tökéletesen összeillenek. Az emberek általában olyan párt igyekeznek választani, aki külsőre, és személyiségét vagy viselkedését tekintve is hasonlít hozzájuk. De nem kevesen alkotnak egy párt olyanok is, akik szépségre egyáltalán nem passzolnak.
A párválasztás mozgatórugóit vizsgálva a Texas Egyetem pszichológusai úgy találták, hogy a szépnek tartott és igazán összeillőnek látott párok jellemzően már nagyon rövid ismeretség után járni kezdtek egymással, míg a külsőre nem igazán passzoló társak a szerelmi kapcsolatukat megelőzően is hosszabb ideje ismerték egymást.
A kutatók a vizsgálat során 167 szerelmi kapcsolatban álló pár adatait elemezték, akik különböző ideje éltek együtt. Megkérték őket, hogy beszéljenek a kapcsolatuk alakulásáról, és hogy ők hogyan változtak ennek során. Közben külső szemlélők értékelték, mennyire látják szépnek, vonzónak és összeillőnek a párok tagjait. Az értékelők egybehangzóan azokat a férfiakat és nőket ítélték hasonlóképpen vonzónak, akik a találkozásukat követő egy hónapon belül járni kezdtek egymással. Minél hosszabb ideje ismerte egymást egy pár az együtt járás előtt, annál kevésbé tartották őket egymáshoz illőnek a külső vonzerejük alapján.
A hasonlóképpen szépnek látott nők és férfiak hamar elkeltek, könnyebben egymásra találtak. A külső attraktivitás tehát behatárolhatja, hogy mennyire lehetünk sikeresek ebben a versengésben. A kutatók szerint azonban, ha a társak a szerelmi egymásra találás előtt hosszabb időt töltenek együtt, az megváltoztathatja ennek a szexuális versenynek a dinamikáját, és ennek köszönhetően a külső vonzerő jelentősége csökkenhet. Az idő így valamelyest kiegyenlítheti az esélyeket a szerelmi versengésben.
„Ahogy az emberek egyre jobban, egyre több helyzetben megismerik egymást, mielőtt járni kezdenek, úgy változhat a partnerük szépségéről alkotott képük. Egyesek az idő előrehaladtával vonzóbbnak tűnhetnek társuknak, mert így belső tulajdonságaik túlragyoghatják külső megjelenésüket és az már kevésbé játszik döntő szerepet abban, hogy egy párrá váljanak” – mondta a kutatást vezető Lucy Hunt, a Texas Egyetem munkatársa.
Ha több idő jut egymás megismerésére, akkor más tényezők is szerephez juthatnak és túlsúlyba kerülhetnek a külső jegyekkel, a szépséggel szemben is. Hunt szerint az is elképzelhető, hogy a másik ember külsőleg is vonzóbbá válik a párja szemében ezeknek a belső tényezőknek a hatására.
Hogy a kapcsolat mennyire sikeres, azt azonban nem befolyásolja az, hogy összeillő szépségűek-e a pár tagjai. A vizsgálatban ugyanannyira tűnt boldognak egy kapcsolat, ha régi barátok vagy ha egymásnak ismeretlenek egymásra találásából alakult ki.
Kapcsolódó:
Bridget Jones és társai Magyarországon
Se veled, se nélküled
Mit tegyek, hogy újra lángoljon a szerelem?
Mit tesz velünk a szerelem?
25 évesen még nem volt párkapcsolatom
Összeköltözzünk? Vagy ne?
