Mindennapi Pszichológia

Figyelmes, szenvedélyes, elsöprő manőverekkel megszerzi a nő bizalmát, aztán bizonytalanságban tartja és lealázza, módszeresen leépíti az önbecsülését. Végül pedig már nem csak lelkileg, hanem fizikailag is bántalmazza. Hogyan képes a leuraló férfi ennyire kikapcsolni az empátiáját és mi mozgatja az indulatait? Miért hagyja magát áldozatszerepbe kényszeríteni a párja és miért nem ismeri fel ezt a helyzetet? Mit tehet a pár környezete ennek a kizsákmányolásnak a megszüntetésére?

Bókokkal halmozza el, ha úgy táncol, ahogy ő fütyül - vagy belerúg, ha keresztülhúzza számításait. (Forrás: Origo)

Az idő megszépítheti azt is, aki eredetileg kevésbé vonzó. Legalábbis a társa szemében. A hosszabb ismeretségekből és barátságokból így alakulnak aztán szerelmi kapcsolatok olyanok között is, akik eleinte külsőre nem tartották egymást figyelemre méltónak. Ez a lélektani mechanizmus biztosít esélyt a szerelmi versenypályán azoknak is, akiket kevésbé vonzó külsővel áldott meg a természet és látványra alig passzolnak a kiszemelt partnerükhöz.

Vajon mit esznek a jó nők az öntelt, nagyarcú férfiakon? Az emberiségnek erre az egyik örökérvényű kérdésére kereste a választ egy új pszichológiai kutatás. Az egyetemi vizsgálat rávilágított, hogy noha általánosságban a nők és a férfiak is egyaránt taszító tulajdonságnak tartják a túlzott magabiztosságot, éles szerelmi versenyhelyzetben mégis az önteltebb partnert választják.

Forrás: www.uq.edu.au

A pihentető nyaralás látszólag a legjobb alkalom lehet arra, hogy végre magunk mögött hagyjuk hétköznapi gondjainkat, feszültségeinket, és újra boldog harmóniába kerüljünk a párunkkal. Sokszor azonban ennek éppen az ellenkezőjére fordul a közösen töltött idő, s a felhőtlen együttlét helyett a konfliktusok kiéleződése uralja a vakációt. A férfi és a nő közös kikapcsolódása egyenesen veszélyessé válhat a kapcsolatukra nézve. Mitől borul be gyakran az ég a párok felett a kánikula kellős közepén?

Csak a pszichiátereket és a kövér embereket kezeli a szóbeszéd olyan mostohán, mint az anyósokat.

Magyarországon valószínűleg alig van olyan ember, aki életében ne hallott volna legalább egy anyósviccet. Sőt nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában hasonló a helyzet. Ha egy könyvtár katalógusában rákeresünk az "anyós" szóra, a találatok többsége (ha nem az összes) jó eséllyel anyósvicc-gyűjtemény, anyósokról szóló anekdotázó könyv vagy egyéb humoros írás lesz. Ennek tükrében tehát ha igaz a mondás, hogy "minden viccnek a fele igaz", az anyósoknak mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.

Hogyan lesz a szeretetre méltó édesanya egyszerre minden rosszal megvert anyós?