Ha az ember bevágja a könyökét, akkor számíthat rá, hogy váratlan vendége érkezik. Ám a babona szerencsére tud ellenlépést is ilyen balszerencse esetére: ha gyorsan megfogjuk beütött könyökünket, a vendég mégsem fog meglátogatni minket. Huhh! Ezt megúsztuk… Gyakori eset, hogy a hozzánk érkező vendéget eleve akkor akarjuk látni, amikor a hátunk közepét, de lélektani szempontból sokkal érdekesebb, ha a látogatót vártuk, örültünk neki, azután lassan mégis elegünk lesz belőle. Miért alakul ez így? Mi történik az alatt a bizonyos három nap alatt?

Egy ritka, pletykás vendég aranyat ér, de aztán elmúlik az újdonság dopamin-varázsa

Csak a pszichiátereket és a kövér embereket kezeli a szóbeszéd olyan mostohán, mint az anyósokat.

Magyarországon valószínűleg alig van olyan ember, aki életében ne hallott volna legalább egy anyósviccet. Sőt nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában hasonló a helyzet. Ha egy könyvtár katalógusában rákeresünk az "anyós" szóra, a találatok többsége (ha nem az összes) jó eséllyel anyósvicc-gyűjtemény, anyósokról szóló anekdotázó könyv vagy egyéb humoros írás lesz. Ennek tükrében tehát ha igaz a mondás, hogy "minden viccnek a fele igaz", az anyósoknak mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.

Hogyan lesz a szeretetre méltó édesanya egyszerre minden rosszal megvert anyós?

Mondjam vagy ugassam?

Magyar etológusok kutatásai az elmúlt években alapvetően megváltoztatták a kutyákról (és a babákról) alkotott tudományos elképzeléseket és ismereteket. Noha a fejlődéspszichológia már sok mindenre rávilágított az utóbbi évtizedekben, a kutatások akkor vettek meglepő fordulatot, amikor az etológusok felfedezték, hogy a kutyák sok esetben a gyerekekhez hasonlóan viselkednek. Ez nem azt jelenti, hogy vigyázzban ülnek vagy szeretnek fogócskázni (bár ez is igaz), inkább arról van szó, hogy bizonyos helyzeteket hasonlóan értelmeznek, adott jelzésekre hasonlóan reagálnak.

A kutyák - feltehetően a háziasítás során végbement viselkedésevolúciós változások miatt - hasonló érzékenységet mutatnak a kommunikációs szándékkifejező és referenciális jelzéseket tartalmazó helyzetekre, mint a csecsemők.

A kutyák sok esetben a gyerekekhez hasonlóan viselkednek